Ez volna józan életem első napja. Jut is eszembe fel kéne tenni a falinaptáramat oda szembe a falra. Minden este beikszelek majd egy napot, hogy ma is megálltam. Az olyan drámai nem?

Minden egyes kiszáradt szájú, köhögős, sugárbafosós, izületfájós, szédülős reggelen megesküdtem, hogy soha többet nem iszom. Ez pár éve még azzal járt, hogy azon a héten többet nem, de minimum 2 napig. Az utóbbi évben ez lerövidült. Annyira az alapállapotommá vált, hogy másnapossági tüneteim vannak, hogy délutánra már nem is éreztem belőle semmit és folytattam este, ahol abbahagytam.

Mindenki a saját történetének a kis főhőse. Ritkán vesszük észre, ha a másikkal baj van és még akkor sem biztos hogy tudunk „jól” segíteni. Nekem például most nem tudom ki tudna. Az alkoholista barátaim nem fognak szólni, hogy vegyek vissza, mert minél többet iszom az ő lelkük annál nyugodtabb, hogy ez a normális és mindenki ezt csinálja. Akik nem isznak azok meg rosszalló fejcsóváláson meg ciccegésen kívül maximum lesújtó tekintettel tudnak megkínálni egy odavetett: „talán ennyi már elég lesz mára nem?” kiséretében. Amit persze minden jóravaló alkesz tud, ez csak olaj a tűzre. Olyan vagyok, mint egy rossz kisgyerek a dackorszak közepén. Csakazért is! Csakazért se! Bibibííí. Átkapcsol a hüllő agyam, és érzem is. Az agyam egyik fele érzi, hogy ez ciki, társadalmilag elfogadhatatlan viselkedés, közben az egóm elkezdi verni a mellét, hogy az majd ő tudja, egyszer élünk, húzzuk meg ez a sótlan fapina nem tudja, hogy kell bulizni.

És el is érkeztünk a tegnapelőtthöz. Hogy miért van az, hogy itt van egy fiú, aki szeret de nem tud jól segíteni. Mert a talán nem kéne ennyit inniből az lesz, mint tegnapelőtt. Hogy nem akarom látni a rosszalló tekintetét, azt a lenéző arckifejezést a szeretett férfi arcán, amikor diszkréten kinyitom a hűtőajtót, csendesen mint egy kisegér és hallja ahogy koppan a koktélos poharam alja a pulton. Vágni lehet a beálló csöndet és a neheztelést a levegőben. Szemforgatás. Ne már megint? Most komolyan ez már megint minek kell? És ő jót akar mert félt. De elindít egy csúnya játszmát. Nekem ő aztán ne mondja meg. Azt majd én tudom, hogy mikor mennyit, felnőtt nő vagyok, sikeres a munkámban, a felszínen mindent kézben tartok, irányítok.Ilyenkor már dacból nem teszed vissza a piát még ha közben meg is gondoltad magad és rájöttél, hogy nem is kívánod. És lehet, hogy az az egy tényleg csak egy lett volna, ha nincs ennek ekkora érzelmi töltete mindkét fél részéről és nem csinálunk belőle hatalmi játékot. Hogy a felsőbbrendű lény oktat, az alsóbbrendű függő meg jól lebüntet és lázad.

Vissza oda hogy tegnapelőtt van. Ma szeretném, hogy ez egy jó este legyen. Már hiányzott, nem láttam két napja. Úgyhogy ma kiteszek magamért. Totál generál puceráj. Szőrtelenítés, tusi, hajmosás, teljes smink, haj belő, még melltartót is veszek fel, meg tudod rendes utcai ruhát, pedig az itthon kényelmetlen a kanapén fekvős filmezős programunkhoz. Nekiállok főzni. Jókedvem van. Délután 3 óra. Eszembe jut, hogy van még egy fél üveg vodkám a hűtőben. Aztán, hogy olyan jó kedvem van, lehet meginnék egyet ma, végülis ünneplünk. Vagymi. De basszus, hogy igyak egyet ha jön át? Megint hiszti lesz. Akkor inkább gyorsan, mielőtt ideér megiszom. Egy duplavodka szóda úgyse látszik meg rajtam. A 2 már határeset ott már nagyon harsány leszek meg zsongok. Berakom a főzéshez a kedvenc veretős tucc tucc listám. Nagyon éreztem a chít. Pittyen a viber. Most indulok 20 perc és ott. A 2. piámat gyorsan lehúzom, kaja mindjárt kész.. Oh már csak ennyi van az üveg alján ezt még kitöltöm és kidobom az üveget, legalább nem látja, hogy megint itt termett és kiürült egy üveg mióta nem volt.

Délután 4 óra, szerda. Már a folyosóról hallod az üvöltő technot a barátnőd lakásából. Nem jó jel. Ajtót nyit a nyakadba ugrik, hadonászik a fakanállal, hogy mindjárt kész gyere, gyereee. Megint be van baszva. Zeng az egész ház. Vedd már lejjebb a zenét, nem igaz, hogy nem tűnik fel, hogy kihallatszik. Köszi. Nincs jó kedved. Nem pont erre számítottál. Remélted, hogy mivel az elmúlt 4 napban 2x öntudatlanra itta magát, talán a mai találkozót megtiszteli azzal, hogy józan lesz. Végülis ma nem magányos, nem szomorú, nem depressziós nincs oka inni. De megint a pia a fontosabb.

Innen már szerintem sejted mi a történet folytatása. Röviden:

• Nem tetszik? Ha nem tetszik el lehet menni!
• Jó. Szia.

Csiribú varázsütésre újra szingli lettem. Másfél év kuka. Ez pont fasza egy pandémia közepén, karácsony előtt. Na de nem is baj, most úgysem akarok ismerkedni. Előbb rendbe kell szednem az életem nincs mese.

Szóval most az a terv, hogy legalább 1 évig 1 kortyot se iszom. És nem azért mert szingli lettem. Hanem mert már én nem bírom elviselni a piás énemet. Sok helyzetben segített fiatalon. Ismerkedni, nyitottabbnak és barátságosabbnak lenni. Sok szép és vicces emlékem van vele/róla. De most el kell tőle köszönöm mert már nem szolgálja a javam, nem vicces és nem szimpatikus. Csak ciki.